A Szentírás alapeszméje
JÖN A KIRÁLY!
„Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób 19,25)
„A Biblia egyik legsúlyosabb, ugyanakkor legnagyszerűbb igazsága az, hogy Krisztus második eljövetelekor lezárul a megváltás csodálatos munkája. Jézus, »aki a feltámadás és az élet«, azt a drága és boldogító reménységet ébresztette Isten népében – amely oly sokáig zarándokolt »a halálnak földében és árnyékában« –, hogy eljön, és hazaviszi »azt, akit eltaszított magától«.
Bár csak a minden kegyelem Istene annyira megvilágítaná gondolkodásodat, hogy felismerd az örökkévaló dolgokat, hogy az igazság fénye mellett fel tudjad ismerni nagyszámú hibádat – pontosan, amint vannak; hogy megtedd a kellő erőfeszítést, megszabadulnod azoktól. S e mérgező, keserű gyümölcsök helyett értékes gyümölcsöt teremj az örök életre.
Alázd meg Isten előtt szegény, büszke, önigazult szívedet! Bűnös voltod tudatában mélyen hajtsd meg magad az Úr előtt. Szánd oda magad a felkészülés munkájára. Ne nyugodj, míg igazán el nem mondhatod: »Tudom, hogy az én Megváltóm él, és mivel Ő él, én is élni fogok.«
„Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób 19,25)
„A Biblia egyik legsúlyosabb, ugyanakkor legnagyszerűbb igazsága az, hogy Krisztus második eljövetelekor lezárul a megváltás csodálatos munkája. Jézus, »aki a feltámadás és az élet«, azt a drága és boldogító reménységet ébresztette Isten népében – amely oly sokáig zarándokolt »a halálnak földében és árnyékában« –, hogy eljön, és hazaviszi »azt, akit eltaszított magától«.
A második adventről szóló üzenet a Szentírás alapvető tanítása. Attól a naptól kezdve, hogy az első emberpár fájó szívvel elhagyta Édent, a hit gyermekei arra várnak, hogy a Megígért eljöjjön, megtörje a pusztító hatalmát, és visszavigye őket az elveszett Paradicsomba…
Éden lakóinak hetedik leszármazottja, Énok, aki földi életében három évszázadon át Istennel járt, megláthatta távolból a Szabadító jövetelét. »Ímé – mondta –, eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett.« (Júd 14–15)
Jób pátriárka rendületlen bizalommal jelentette ki megpróbáltatásának éjszakáján: »Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Jób pátriárka rendületlen bizalommal jelentette ki megpróbáltatásának éjszakáján: »Mert én tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
És miután ezt a bőrömet megrágják, nem ebben a testemben látom meg az Istent.
Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más.«
(Jób 19,25–27)”
(Jób 19,25–27)”
Bár csak a minden kegyelem Istene annyira megvilágítaná gondolkodásodat, hogy felismerd az örökkévaló dolgokat, hogy az igazság fénye mellett fel tudjad ismerni nagyszámú hibádat – pontosan, amint vannak; hogy megtedd a kellő erőfeszítést, megszabadulnod azoktól. S e mérgező, keserű gyümölcsök helyett értékes gyümölcsöt teremj az örök életre.
Alázd meg Isten előtt szegény, büszke, önigazult szívedet! Bűnös voltod tudatában mélyen hajtsd meg magad az Úr előtt. Szánd oda magad a felkészülés munkájára. Ne nyugodj, míg igazán el nem mondhatod: »Tudom, hogy az én Megváltóm él, és mivel Ő él, én is élni fogok.«
Ha elveszíted a mennyet, mindent elveszítesz. Kérlek, ne kövess el hibát ebben a kérdésben!
Örök életedről van szó!”
(Bizonyságtételek II., 88. o.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése